Az asztma megelőzése és kezelése

Az asztmás rosszullétek megelőzhetők a kiváltó tényező meghatározásával és elkerülésével. A terhelés által előidézett asztma előzetes gyógyszerbevétellel gyakran kivédhető. A gyógyszeres kezelés a legtöbb asztmás számára viszonylag normális életvitelt tesz lehetővé. Az asztmás roham fellépésekor alkalmazott kezelés különbözik a folyamatos kezeléstől, amelyet a megelőzés érdekében használnak.

Béta adrenerg receptor agonisták, a hirtelen fellépő asztmás rosszullét megszüntetésének, valamint a terhelés okozta asztma megelőzésének leghatásosabb gyógyszerei, ezek a hörgőtágítók a béta adrenerg receptorok izgatásával tágítják a légutakat. Azok a hörgőtágítók, melyek minden béta adrenerg receptoron hatnak - mint például az adrenalin - mellékhatásként gyorsult szívverést, nyugtalanságot, fejfájást és izomremegést okozhatnak. Az elsősorban a tüdősejtekben található béta adrenerg receptoron ható hörgőtágítók más szervekre kevés hatássá) vannak. Ezek a hörgőtágítók kevesebb mellékhatást okoznak, mint azok, amelyek az összes béta-receptoron hatnak. A legtöbb hörgőtágító perceken belül hat, de a hatás csak 4-6 órán át tan. Újabb, tartósabb hatású hörgőtágítók is hozzáférhetőek, de mivel ezek nem azonnal hatnak, inkább megelőzésre, mintsem az akut rosszullétek kezelésére használatosak. A hörgőtágítók adagolhatok szájon keresztül, injekcióban vagy inhalálva, és nagyon halásosak. Az inhalációval a gyógyszer közvetlenül a légutakba kerül, ezért gyorsan hat, de a gyógyszer nem mindig éri cl a súlyosan elzáródott légutakat. A szájon keresztül vagy injekcióban adott gyógyszerek elérik ezeket a területeket, de nagyobb valószínűséggel alakulnak ki a mellékhatások, és lassabban hatnak. Ezeknek a gyógyszereknek a túladagolása nagyon veszélyes.

A teofillin szintén tágítja a hörgőket. Általában szájon keresztül alkalmazzák, de sok formában van forgalomban a rövid hatású tablettáktól és szirupoktól a hosszú hatású, lassan oldódó kapszulákig és tablettákig. Súlyos asztmás rohamban vénásan is adható. A vér teofillin szintje laboratóriumban mérhető, és gondosan ellenőrizendő, mert a túl kevés gyógyszer hatástalan, a túl sok pedig életveszélyes ritmuszavarokat vagy görcsöket okozhat. A teofillin első használatakor az asztmás beteg enyhe hányingert, idegességet érezhet. Rendszerint mindkét mellékhalás megszűnik, ahogy a szervezet hozzászokik a gyógyszerhez. Nagyobb adagok használatakor gyakran jelentkezik szapora szívverés és szívdobogásért és előfordulhat még alvászavar, idegesség, hányás is.

A kortikoszteroidok gátolják a szervezet gyulladásos reakcióját, és különlegesen hatásosak az asztma tüneteinek csökkentésében. Hosszú időn keresztül alkalmazva, a kortikoszteroidok fokozatosan csökkentik az asztmás rohamok fellépésének valószínűségét, ugyanis mérséklik a légutak érzékenységét számos provokáló tényezővel szemben.

A szájon át vagy injekcióban való tarlós alkalmazása azonban a sebgyógyulás elhúzódását, a gyermekek növekedésbeli elmaradását, a csontok kalcium vesztését, gyomorvérzést, korai szürkehályog képződést, emelkedett vércukorszintet, éhségérzést, súlynövekedést és mentális problémákat okozhat. A kortik oszteroidok 1 - 2 hétig adhatók szájon át vagy injekcióban a súlyos asztmás roham kezelésére.

A kromolin és a nedokromil gátolja a gyulladásban résztvevő anyagok felszabadulását a hízósejtekből, és csökkentik a légutak összehúzódás hajlamát. E szerek a rosszullétek megelőzésére, és nem a gyógyításukra használhatók. Különösen asztmás gyermekeknél és terhelésre jelentkező rohamokban hatásosak. E két gyógyszer nagyon biztonságos, de viszonylag drága, és rendszeresen kell szedni meg akkor is, ha a beteg tünetmentes.