Ha nem vagy tisztában a gnoszticizmussal…

A gnoszticizmus eredete ma még tudományos viták tárgyár képezi, abban azonban a legtöbb kutató egyetért, hogy a gnosztikus mozgalmak térhódítása a keresztény­ség korai szakaszával áll párhuzamban. Míg egyes tudósok a gnoszticizmusban a perzsa dualizmus nyomait vélik felfedezni, mások azt vallják, hogy a gnosztikus ta­nok a zsidó apokaliptikus várakozások meghiúsulása nyomán i. sz. 70, azaz a jeru­zsálemi templom lerombolása után jelentek meg. 

Megint más vélekedések szerint a gnoszticizmus annak eredményeként jött létre, hogy a korai keresztények — belát­ván, hogy a Messiás nem tér vissza — a hit helyett a spirituális tudás megszerzésére törekedtek. Az i. sz. II. században a gnoszticizmus tanítása már szilárd alapokon állt: Hadria­nus és Antoninus Pius római császárok korában Baszileidészt, a szíriai származású gnosztikus tanítót Alexandria legtekintélyesebb tudósai és szellemi vezetői között tartották számon. Az egyiptomi születésű Valentinosz, Az Igazság evangéliuma című írás vélelmezett szerzője, szintén a II. század közepén fejtette ki tevékenységét. Amikor Valentinosz Alexandriából átköltözött Itáliába, komoly esélye volt arra, hogy Róma püspökévé válasszák. Ha ez bekövetkezik, ő lett volna a kereszténység első gnosztikus pápája, s ezzel a később eretnekké nyilvánított moz­galom talán a kereszténység vezető irányzatává válhatott volna. A gnosztikus sza­badgondolkodó Karpokratész ugyancsak Hadrianus császár uralkodása alatt műkö­dött, a III. században pedig feltűnt Mani, a kereszténység és a palesztinai gnosztikus dualizmus elemeit ötvöző manicheizmus megalapítója, akinek tanításai nem csupán Szíriában, Palesztinában és Észak-Afrikában terjedtek el, hanem még Közép-Ázsiát és Kínát is meghódították.A fentiek mellett számos más gnosztikus szekta is léte­zett, köztük a káiníták, a széthíánusok, az ophiták és az ebioniták.

A gnosztikus tanokkal kapcsolatos, leggazdagabb anyag 1945-ben jutott a tudó­sok birtokába, amikor a felső-egyiptomi Nag Hammadi közelében gnosztikus kó­dexek jelentős gyűjteménye látott napvilágot. A gnoszticizmus tanulmányozása korábban a gnosztikus tanokkal élesen szembehelyezkedő egyházatyák — Iréneusz, Kiementinusz és Hippolütosz — kommentárjain alapult. A gnoszticizmus lényege a transzcen­dencia elnyerése, tanításai pedig az anyagi világot teljes mértékben átható gonosztól való megszabadulást és a spiritualizmushoz való visszatérést hirdették.

James M. Robinson, a Nag Hammadi-i kódexek 1977-ben megjelent angol for­dításának szerkesztője a következő értelmezését adja a gnosztikus filozófiának:  „Még ha a gyakorlatban ez nincs is így, a világ elvben jó. A történelmet átható go­noszság olyan csapás, amely a világtól alapvetően idegen. A gnosztikusok azonban egyre sötétebben szemlélték az emberi eletet, s végül már a világ keletkezését is ször­nyű tévedésnek tartották, a gonoszt pedig nem holmi trónbitorlónak, hanem a világ abszolút urának tekintették. Ezért jelentette számukra a megszabadulás az egyetlen reményt... Sokan a külvilág által háborítatlan, misztikus befelé fordulásban látták az egyedüli lehetőséget a megnyugvásra, a tudás elnyerésére és a mindenséggel való egyesülésre, amely az emberben lakozó isteni szikra végső rendeltetése. "

Forrás: wikipedia

Képek: mdvip.com és boldognapot.hu