A mindennapokban rejlő varázslatok
hirdetés
Az emberrel szinte egyidős a mágia vagy -hétköznapi nyelven - varázslás, ami nem más, mint egyfajta kísérlet a természetfelettinek hitt) erők ellenőrzésére, befolyásolására. A varázslatok űzésével az emberek azt a hitüket fejezik ki, hogy elméjükkel titkos (okkult), természetfeletti módon, valamiféle misztikus erőhöz való folyamodással vagy annak igénybevételével közvetlenül - jó ós rossz értelemben egyaránt - hatni tudnak a világra és egymásra.
Ez áll sok vallási rendszernek a középpontjában, ós mind a mai napig fontos szerepet játszik a természeti népek kultúrájában. Ugyanakkor a nyugati civilizációban is tovább élnek - részben hiedelmekké, babonákká „szelídülve", részben virágzó üzletágak kellékeiként - a mágia azon elemei, praktikái, amelyeket korábban az alkímiával, a boszorkánysággal, a bűbájossággal társítottak, sőt időnként erőre kapnak és új értelmet nyernek a gombamód szaporodó új szekták, vallások szertartásaiban, a New Age jellegű nézetekben. Mert hiába nőtt fel az emberiség, a rideg valóságból az álomvilágba repítő, színes varázslatokra ma is ugyanúgy szüksége van, mint évezredekkel ezelőtt vagy mint a csodára éhes kisgyereknek. Csak éppen nem árt, ha közben résen van, hiszen a „körítés" mit sem változott! Mivel a mágiát a magukat beavatottnak mondott emberek minden korban olyan tudás, tapasztalat ós kapcsolat hordozójának tartották, amelyre nem mindenki képes, ezzel a tudásukkal hajlamosak voltak sűrűn visszaélni - és bizony ez ma sincs másként. Ráadásul sokan, érdemtelenül is beavatottnak képzelve magukat, mindenféle segédeszközök, tudatmódosító szerek segítségével menekülnek a valóságból - egy torzított álomvilágba…
hirdetés
Mint tudjuk, a mágia a dolgok között olyan titkos egymásra hatásokat tételez fel, amelyek a szándékot és az információt a tér és idő törvényeitől függetlenül átviszik egy kívánt helyre. A rituális cselekedetek erre a titokzatos - magyarázattal nem rendelkező, de azt nem is kereső -információátvitelre irányulnak. Ennek része lehet a szellemvilággal való kommunikáció is, de a mágikus összefüggések többsége nem számol szellemlények, láthatatlan „entitások" közreműködésével.
A mágikus gondolkodás legtisztább megnyilvánulásait a természetközeli civilizációkban, a kisgyermeki gondolkodásban, különböző transzállapotokban, illetve bizonyos pszichés zavarokban találjuk. Ez a gondolkodás összemossa a külső valóságot a belső fantáziával, a tér és idő realitását figyelmen kívül hagyja, ős olyan dolgokat észlel, amelyek a valóságban nincsenek ott. Életre kelti és megszemélyesíti a környezet élő és élettelen dolgait, és úgy érzi, hogy amit elképzel, az a valóságban is megtörténik/megtörténhet. A dolgokat nem racionális, logikai, a tér és idő törvényeinek megfelelő, ok-okozati összefüggések szerint rendezi, hanem a különböző dolgok közötti egy-egy közös tulajdonság, hasonlóság, illetve érzelmi asszociáció szerint.
Ma már tudjuk, hogy ez a gondolkodás nemcsak az említett embercsoportokra jellemző, hanem idegrendszerünk - különösen a jobb agyfélteke - működésének egyik alapvető módja. Különbség csak ott van, hogy ki mikor és milyen mértékben, illetve egymáshoz viszonyítva milyen arányban használja az információfeldolgozás különböző módozatait.
Annak azonban messzemenő következményei vannak, hogy szubjektív élményeinkből milyen következtetéseket vonunk le, és milyen konkrét megoldásokkal tőrünk vissza eredeti célkitűzésünkhöz: a szorongás ős szenvedés csökkentéséhez.
Forrás: noiportal.hu
Képek: patheos.com és blog.thecurrent.org