A fagyi mindig menő

Ismét itt a fagyi szezon. Már csak azt kell eldönteni, melyiket válasszuk, a gyümölcs fagyik vagy az olasz krémfagylaltok egyformán finomak.

A fagyi mindig menő, akármilyen is az ára. Idén is hódolnak a fagylaltnak a finom, hideg édesség szerelmesei. A fagyi szezonhoz van kötve, így nyugodtan fogyaszthatod, az a pár alkalom, amikor tavasszal és nyáron hozzájut az ember, igazán nem hizlaló. A fagyit gyerekek és felnőttek egyformán szeretik és fogyasztják. A fagyi egyszerű összetételű édesség, tejből, tejporból, cukorból, különféle ízesítőkből (gyümölcsök vagy mesterséges ízelítőanyagok) és különböző adalékanyagokból áll. Otthon házilag is készíthetünk fagyit, az is megér egy délutánt. Üvegkehelyből is ehetjük, de a legáltalánosabb fogyasztási módja a tölcsérből történő fogyasztás. Díszíthetjük gyümölccsel, ostyával, különféle gyümölcsszirupokkal, csokoládéval és csokoládésziruppal. Általában gombóc formában szolgálják fel. Csomagolt formája a jégkrém.

A fagylaltot minden bizonnyal a kínaiak ismerték először, már 5 ezer évvel ezelőtt is, a fagyi története jó sokára nyúlik vissza. Ők hóból, tejből, és gyümölcsökből kevert jeges édességet fogyasztottak, de csak a tehetősebbek. Valószínűleg egyiptomi közvetítéssel került aztán a földközi-tengeri országokba. A történelem sok híres alakja volt fagyi kedvelő. Nagy Sándor például a katonáinak szolgáltatta fel élénkítő hatása miatt. Hippokratész betegeinek ajánlotta gyógyírként. Nero császár több száz kilométerről képes volt jeget hozatni a különleges édesség elkészítéséhez. Rómában kedvelt édesség volt a gazdagabbak számára. Marco Polo kínai utazásáról visszatérve több fagylaltreceptet is magával hozott.

Az első, fagylaltot árusító kávéház valószínűleg Párizsban nyitott meg. De a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, mert a fagylalt előállítása, és főleg folyamatos hűtése kihívás elé állította a készítőket, és drágává is tette a terméket. A XIX. század végére már több, magára valamit is adó kávéházban lehetett fagylaltot kapni, ami ezzel nagyon népszerű lett. Amerikába az 1700-as évek végére jutott el a fagylalt receptje. 1904-ben pedig Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, ami nagyban hozzájárult a fagylalt népszerűsítéséhez, mivel a fagylalt hordozhatóvá vált. Így széles tömegek számára is elérhetővé vált már a fagyi. 1923-ban Harry Burt szabadalmaztatta a „jégkrém pálcikán” elnevezéssel forgalomba kerülő, csomagolt fagylaltját, ez volt a jégkrém őse.

Magyarországra a fagylalt osztrák közvetítéssel került a XVIII. században, és hamarosan nagyon népszerű lett. Az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylaltrecept. Azokban az időkben még leginkább gyerekeknek ajánlották. De voltak olyan receptek is, amelyekben bort és pezsgőt is adtak a fagylalthoz, ezzel leginkább a férfiaknak kedvezve. A fagylaltot régen kézi hajtású fagylaltgéppel készítették, egy konyhasóból és jégből álló hűtőkeverékkel bélelt tartályban forgott egy kisebb, ebben keveredett a massza. A kész fagylaltot is jéggel tartották hidegen. A keverés – amit ma már elektromos meghajtású gépekkel végeznek – fontos része a technológiának, mert az ennek révén az anyagba dolgozott légbuborékoktól lesz lágy és krémes a fagylalt.