Ezek a cukorbetegség kialakulásának tényezői

A cukorbetegség vagy rövidítve diabétesz, a glükóz feldolgozási zavara, melynek oka a hasnyálmirigy szigetei által termelt inzulin nevű hormon hiánya, vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége, relatív inzulinhiány vagy mindkettő.

Az abszolút vagy relatív inzulinhiány következtében, mivel a sejtek inzulin hiányában nem képesek a glükóz felvételére, a vércukorszint megemelkedik, ezek együttesen okozzák a betegség fő tüneteit. A diabetes mellitus magyarul „mézédes átfolyást” jelent a görög „átmenet, átfolyás” és a latin mellitus „mézédes” szavak összetételéből, a szervezet anyagcseréjének krónikus megbetegedése. Az elnevezés a két fő tünetre, a cukor vizelettel való fokozott kiválasztására és a megemelkedett vizeletmennyiségre utal. A középkori orvosok a vizelet megkóstolásával állapították meg a diagnózist, és különítették el a diabetes insipidustól. A tápcsatorna a táplálékkal felvett összetett szénhidrátokat glükózra – köznapi nevén szőlőcukorra - bontja. Ez azt jelenti, hogy minden szénhidrát hasonló hatású a szervezetre, bár a lebontás sebessége fontos tényező. A glükóz a bélből felszívódva a vérbe kerül, és ezúton a test minden részére eljut. A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben ezzel egy időben az úgynevezett béta-sejtek egy hormont, inzulint termelnek és bocsátanak a keringési rendszerbe. Az inzulin az inzulin-receptorokon keresztül kötődni tud a test egyes sejtjeihez (máj-, izom-, és zsírsejtek), és kis pórusokat nyit a sejtmembránon, amin keresztül a glükóz a sejtbe áramlik. A glükózt a sejtek energiaforrásként használják, valamint a sejtek (különösen nagy mennyiségben a májsejtek és az izomsejtek) képesek a glükóz tárolására is nagy molekulasúlyú szénhidrát – köznapi nevén állati keményítő – formájában, és szükség szerint ebből felszabadítani. A vér cukorkoncentrációja ezáltal állandóan kontroll alatt van, és csak bizonyos határok között változik. A vércukorszint még egy kisebb-nagyobb böjt alatt is a normális tartományban marad, mert a májban folyamatos szőlőcukor-újraképzés zajlik, és ez biztosítja a vércukor konstans szinten tartását. A glükoneogenezist két hormon szabályozza: az inzulin, amely gátolja, és a glukagon, amely serkenti.

Normális körülmények között naponta 250 gramm glükóz képződik így a májban. Amennyiben az inzulin hiányzik (abszolút inzulinhiány) vagy nem tud rendesen hatni (relatív inzulinhiány), hiányzik az inzulin glükoneogenezist gátló hatása, és a szabályozás felborul. A máj inzulin hiányában naponta 500 gramm szőlőcukrot képes termelni. Ez magyarázatot adhat, miért lehet a cukorbetegeknek a táplálék (szénhidrátok) felvételétől függetlenül magas a vércukorszintje. Ezen kívül van az inzulinnak még egy hatása: ez az egyetlen hormon, amely a zsírtartalékok felépítését végzi a zsírszövetben, és azt támogatja, hogy a zsír a raktárakban maradjon. Inzulin abszolút hiányában ezért léphet fel testsúlycsökkenés. Cukorbetegségben (inzulin hiányában vagy az inzulin hatásának csökkenésekor) ezért a sejtek (az agysejtek kivételével) nem tudják a glükózt a vérből felvenni, így az a vérben marad. Emellett növekedik a glükózújraképzés a májban. Ezek a folyamatok együttesen ahhoz vezetnek, hogy megemelkedik a vércukorszint. Ez a cukorbetegség. Magyarországon nagyon sokan szenvednek cukorbetegségben, érdekes mód ennek ellenére a lakosság közel 90%-a elégedett az egészségügyi állapotával.