Miképp lesz valakiből sámán?
hirdetés
A sámánizmus tulajdonképpen az alkalmazott animizmus egyik formája, más néven az animizmus gyakorlati változata. Mivel a kozmosz különböző pontjai szoros kapcsolatban állnak egymással, a világegyetemet az energiaáramlatok, formák és rezgések bonyolult hálózata építi fel.
A sámánra azért van szükség, hogy közvetíteni tudjon a lét különféle síkjai között. A világegyetemet szellemi lények népesítik be — ezt az elképzelést mi sem szemlélteti jobban, mint a dán felfedező és antropológus, Knud Rasmussen (1879—1933) naplója. Rasmussen, akinek nagyanyja eszkimó származású volt, három éven át kitartóan járta az amerikai sarkvidéket. Egy iglulik sámán egyszer a következőt mondta neki: „Az élet legnagyobb veszedelme az, hogy az ember tápláléka teljes egészében szellemekből áll. Minden lénynek, amelyet megölünk és megeszünk, és minden lénynek, amelyre lesújtunk és amelyet elpusztítunk, hogy ruhát készítsünk magunknak, lelke van — lelke, amely nem vész el a testtel együtt, és amelyet ki kell engesztelnünk, hogy bosszút ne álljon rajtunk, amiért elvettük tőle a testét."
hirdetés
A sámán az, aki érzékeli ezt a szellemek, lelkek és istenek által lakott világot, és aki az eksztatikus transz állapotában útra is kel közöttük, hogy megszerezze a természetfölötti birodalmak különleges tudását. A sámán egy pillanatra sem feledkezik meg az emberi létre leselkedő veszélyekről, a varázserőkről, amelyek csapdába csalják az óvatlanokat, és amelyek betegségeket, éhínséget vagy szerencsétlenségeket okoznak. A sámán magára vállalja az aktív közvetítő szerepét, és közbenjár mindkét világban. „Csak a sámán viselkedhet istenként és emberként egy személyben. A sámán átmenet a fajok között, ő az istenek szócsöve, aki lehetővé teszi a különböző világok egymásra hatását" — mutat rá Joan Halifax amerikai antropológus.
Az ember többféle módon válhat sámánná. Egyes esetekben úgy tűnik, a kiválasztottakat maguk a szellemek szólítják meg álmok vagy misztikus látomások során. Belőlük lesznek a „nagy sámánok". Velük ellentétben a „kis sámánok", akikre vagy a korábbi sámán ruházza át hatalmát, vagy saját elhatározásukból keresik őt fel, hogy beavatást nyerjenek tőle, alacsonyabb ranggal bírnak, főként Szibéria és az észak-amerikai sarkvidék népeinek körében.
Gyermek- és ifjúkorukban a leendő sámánok gyakran ideges, furcsa, visszahúzódó természetűek. „A gyermeksámán feltűnően befelé forduló személyiség. Amikor a társadalom felfigyel hajlamaira, bátorítani kezdi. A sámánjelölt gyakran vándorútra kel, és hosszú időn ál teljes magányban él. Magatartása meglehetősen antiszociális, s az sem ritka, hogy titokzatos betegségek kerítik hatalmukba" — írja Ralpb Linton antropológus. A szibériai csukcsok úgy tartják, a leendő sámán ismertetőjegye „az átható tekintet, amelyet nem beszélgetőpartnerére, hanem valamely távoli pontra szegez. Szemében különös, élénk fény csillog, amelynek segítségével megpillantja a szellemeket és a mindennapi ember számára láthatatlan világot." Vlagyimir Bogoraz, aki közelebbről is tanulmányozta a csukcsokat, így magyarázza a fenti kijelentést: „Előfordul, hogy a sámán épp egy nagy szerencsétlenség, veszedelem vagy betegség során, esetleg egyik családtagja vagy anyagi javainak elvesztése hatására érzi meg elhivatottságát. Mivel mástól nem remélhet segítséget, a szellemekhez fordul, és az ő támogatásukat kéri."
Képek: noiportal.hu és mek.oszk.hu